*Ella szemszöge*
Hogy még is mi a történetem? Most megtudod.
***
Amikor megszülettem a szüleim már tudták, hogy mi vagyok. Viszont én......nekem csak a 16. szülinapomon mondták el. Hát be kell vallani, hogy eléggé nehezen fogadtam. Ugyan is még kiskoromban mindig meseltek vámpírokrók, vérfarkasokról, démonokról, hibridekről. Akkor meg mindent elhittem. De amikor mer 12-13 éves koromban újra elmesélték csak annyit mondtam ,,Ugyan már ez hülyeség! Ilyen lények nem léteznek."
De. Még is. Ráadásul en is egy vagyok közülük. Vérfarkas. Így hát amikor megtudtam egyfolytaban kérdezgettem őket. Hogy hogyan folyik az alakváltás és amikor átváltozunk utánna mit csinálunk, mit eszünk? Mindenre eléggé érdekes választ kaptam.
-Az átváltozás mindenkinek a 16. születés napja után az első teliholdkor történik. Először csak késztetést érzel, hogy megkell ölnöd egy.....
-Egy mit?
-Egy......vámpírt.
-:'( De nekem a vámpírok a barátaim. Jó nem mind da sokan.
-Tudjuk. Ezert nem akartuk, hogy velük barátkozz. De...talán....
-De talán mi? Anya! Nem vagyok gondolatolvasó!
-Igen bocsi. Ha megtudnad kerni őket, hogy vegyenek le vért egy pár litert mindenkitől és töltsék palackokba, akkor nem kellene megölnöd senkit.
-Hát ebbe még talán ők is belemennének, ha csak nem akarják, hogy megfogyatkozzanak a vámpírok.
Az átváltozásról ennyit.
-És a falka, vagytudom is én, hogy minek hívjátok kikből áll?
-Hat vannak a rangidősek. Jhon Mikel, Beldina Hatson, van a törzsfőnök Apád.....
-Várj! Azt akarod mondani, hogy Apára kell hallgatnom életem végéig?
-Igen azt. Na de még van...... Angel Saltsman aki kb veled egy idős, David Rodriguez ő is egy idős veled, akkor vagyok én, vannak a vadászok David szülei és még egy pár idősebb farkas, vannak a falka védelmezői Angel szülei és unoka testvérei, na és vannak a vándorok aki ritkabban ternek vissza a falkához.
-Nem vagytok kevesen.
-Nem de ennél többen is voltunk már.
-És mi történt?
-Amikor apaddal annyi idősek voltunk mint te akkor egy falkaban voltunk 30-40-nen. De az emberek levadászták őket.
-Kiket?
-A vadászokat, a falkavédelmezőket és a rangidősöket. Köztük az én családomat is.
-Sajnálom.
Ennyit a falkárol.
***
Amikor megszülettem a szüleim már tudták, hogy mi vagyok. Viszont én......nekem csak a 16. szülinapomon mondták el. Hát be kell vallani, hogy eléggé nehezen fogadtam. Ugyan is még kiskoromban mindig meseltek vámpírokrók, vérfarkasokról, démonokról, hibridekről. Akkor meg mindent elhittem. De amikor mer 12-13 éves koromban újra elmesélték csak annyit mondtam ,,Ugyan már ez hülyeség! Ilyen lények nem léteznek."
De. Még is. Ráadásul en is egy vagyok közülük. Vérfarkas. Így hát amikor megtudtam egyfolytaban kérdezgettem őket. Hogy hogyan folyik az alakváltás és amikor átváltozunk utánna mit csinálunk, mit eszünk? Mindenre eléggé érdekes választ kaptam.
-Az átváltozás mindenkinek a 16. születés napja után az első teliholdkor történik. Először csak késztetést érzel, hogy megkell ölnöd egy.....
-Egy mit?
-Egy......vámpírt.
-:'( De nekem a vámpírok a barátaim. Jó nem mind da sokan.
-Tudjuk. Ezert nem akartuk, hogy velük barátkozz. De...talán....
-De talán mi? Anya! Nem vagyok gondolatolvasó!
-Igen bocsi. Ha megtudnad kerni őket, hogy vegyenek le vért egy pár litert mindenkitől és töltsék palackokba, akkor nem kellene megölnöd senkit.
-Hát ebbe még talán ők is belemennének, ha csak nem akarják, hogy megfogyatkozzanak a vámpírok.
Az átváltozásról ennyit.
-És a falka, vagytudom is én, hogy minek hívjátok kikből áll?
-Hat vannak a rangidősek. Jhon Mikel, Beldina Hatson, van a törzsfőnök Apád.....
-Várj! Azt akarod mondani, hogy Apára kell hallgatnom életem végéig?
-Igen azt. Na de még van...... Angel Saltsman aki kb veled egy idős, David Rodriguez ő is egy idős veled, akkor vagyok én, vannak a vadászok David szülei és még egy pár idősebb farkas, vannak a falka védelmezői Angel szülei és unoka testvérei, na és vannak a vándorok aki ritkabban ternek vissza a falkához.
-Nem vagytok kevesen.
-Nem de ennél többen is voltunk már.
-És mi történt?
-Amikor apaddal annyi idősek voltunk mint te akkor egy falkaban voltunk 30-40-nen. De az emberek levadászták őket.
-Kiket?
-A vadászokat, a falkavédelmezőket és a rangidősöket. Köztük az én családomat is.
-Sajnálom.
Ennyit a falkárol.
/Az első telihold/
A vámpírok megtették amit kértem hála Jennanak aki a barátom. Összegyűlt kb 40-50 liter vér. Ezen elélek egy darabig. Valóban hatalmas késztetést éreztem, hogy megöljem egyiküket és állatira fájt az állkapcsom, a lábaim, a testem lángolt, a fejem majd szét robbant. Nagyon rosszul voltam. Anyáék ráadásul nem voltak otthon. Fájt. Nagyon fájt. Zokogtam. Fáztam, de nem tudtam a kandalló közelébe menni. Azt nem igazán nem értettem, hogy miért nem. Talán ez ilyen farkas cucc, hogy félek a tűztől.Egyszerre csak felvonyítottam. De még jobban fájt. Sírógörcsöt kaptam.
Kb 1-óra múlva már sikítotttam. Nagyon fájt. A földön ültem felhúzott lábakkal nekidőlve a falnak. Minden kis rezzenésre ősszerándultam. Mindent hallottam. Hirtelen nagyon megilyedtem....valaki bejött az ajtón, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni a zokogást, a sikítást a vonyítást. Egy állati hejes fiú jött be a nappaliba. Ilyedten néztem rá és próbáltam elkúszni a közeléből. De ő úgy nézett rám mintha tudná, hogy min megyek keresztül.
-Te meg ki vagy?-kérdeztem zokogva a fájdalomtól. És hirtelen irdatlan hangosan felsikítottam.
-Az most mindegy. Amúgy David.-ő az a srác akiről anyu mesélt.-Mi történt.-egy hangos vonyítás.-Az első teliholdad.-nézett ram megnyugtatóan.
-I-i-gen. Ááá! Fáááj! Nagyon fáááj!
-Nyugi! Segítek.-bólogattam, de újra sírógörcs tört rám. Gyorsan odagugolt mellém. A homlokomra tette a kezét.
-Hol a konyhátok?
-A-a fo-lyo-só vé-gén bal-ra.-és elrohant. Hallottam, hogy kinyitja a hűtőt. Egy jeges borogatással tért vissza. Legugolt velem szembe és elkezdte a homlokomat hűteni, aztán azt mondta fogjam oda. Odafogtam. Befutott a szobámba és 3mp múlva visszajött es a takarómat terítette rám. A kezem 5-perc múlva átváltozott. Nagyon megilyedtem.
-Ááá! Fáááj! A kezem! A kezem!
-Ssss! Ssss!-nyugtatott.Hirtelen hátraugrott. Ilyedten néztem rá. Belenéztem a tükörbe és nyüszíteni kezdtem. Meg próbáltam kijutni. Eszeveszettül rohantam körbe a lakásban. De nem találtam kiutat. Amikor visszakeveredtem a nappalinkban David megállított. Félve néztem rá. 7mp töredéke alatt ő is átváltozott. Egy kicsit megnyugodtam. De érdekes felfedezést tettem. Olvastam a gondalataiban. Ki vitt az udvarra és azt mondta, hoyg kezdjek el futni a rezervátumon belül. Ígytettem. Jött utánnam. Pár mp alatt több 160 km/h-ra gyorsultam. De ő gyorsabb volt. Elémkerült és megállított. És vissza vezetett a házunkba. Ott egy tálba beleöntött fél liter vámpírvért és odaadta, hogy igyam meg. Megittam és jobban lettem. Egy kis idő után vissza változtam. De nem tudom, hogy hogyan csináltam.
-Amikor ,,visszatértem" az emberi létbe David ott maradt velem 1-2 órára. Nagyon cuki volt. Mindent elmondott. Még azokat is amiket Anyuék nem. Megkért, hogy meséljek magamról. Miközben mesléltem úgy nézett, hogy láthatóan kedvel. És ez visszafelé is igaz. Amikor en elmondtam magamról mindent ő mesélt magáról. Aztán elment még Anyuék előtt, hogy ne derüljön ki, hogy itt járt. De elkérte a telószámomat meg az e-mail címem. Meg ő is megadta az övét.
Amikor Anyuék hazaértek elmeséltem nekik, hogy mennyire fájt az átváltozás és, hogy most haragszok rájuk amiert ezt nem mondták. Nem is vacsoráztam hanem csak elmentem ,,aludni". Amint beértem a szobámba, benyomtam a gépem. Megnéztem az e-mailjeimet. És jött is egy. Davidtől. Másolom.
Kb 1-óra múlva már sikítotttam. Nagyon fájt. A földön ültem felhúzott lábakkal nekidőlve a falnak. Minden kis rezzenésre ősszerándultam. Mindent hallottam. Hirtelen nagyon megilyedtem....valaki bejött az ajtón, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni a zokogást, a sikítást a vonyítást. Egy állati hejes fiú jött be a nappaliba. Ilyedten néztem rá és próbáltam elkúszni a közeléből. De ő úgy nézett rám mintha tudná, hogy min megyek keresztül.
-Te meg ki vagy?-kérdeztem zokogva a fájdalomtól. És hirtelen irdatlan hangosan felsikítottam.
-Az most mindegy. Amúgy David.-ő az a srác akiről anyu mesélt.-Mi történt.-egy hangos vonyítás.-Az első teliholdad.-nézett ram megnyugtatóan.
-I-i-gen. Ááá! Fáááj! Nagyon fáááj!
-Nyugi! Segítek.-bólogattam, de újra sírógörcs tört rám. Gyorsan odagugolt mellém. A homlokomra tette a kezét.
-Hol a konyhátok?
-A-a fo-lyo-só vé-gén bal-ra.-és elrohant. Hallottam, hogy kinyitja a hűtőt. Egy jeges borogatással tért vissza. Legugolt velem szembe és elkezdte a homlokomat hűteni, aztán azt mondta fogjam oda. Odafogtam. Befutott a szobámba és 3mp múlva visszajött es a takarómat terítette rám. A kezem 5-perc múlva átváltozott. Nagyon megilyedtem.
-Ááá! Fáááj! A kezem! A kezem!
-Ssss! Ssss!-nyugtatott.Hirtelen hátraugrott. Ilyedten néztem rá. Belenéztem a tükörbe és nyüszíteni kezdtem. Meg próbáltam kijutni. Eszeveszettül rohantam körbe a lakásban. De nem találtam kiutat. Amikor visszakeveredtem a nappalinkban David megállított. Félve néztem rá. 7mp töredéke alatt ő is átváltozott. Egy kicsit megnyugodtam. De érdekes felfedezést tettem. Olvastam a gondalataiban. Ki vitt az udvarra és azt mondta, hoyg kezdjek el futni a rezervátumon belül. Ígytettem. Jött utánnam. Pár mp alatt több 160 km/h-ra gyorsultam. De ő gyorsabb volt. Elémkerült és megállított. És vissza vezetett a házunkba. Ott egy tálba beleöntött fél liter vámpírvért és odaadta, hogy igyam meg. Megittam és jobban lettem. Egy kis idő után vissza változtam. De nem tudom, hogy hogyan csináltam.-Amikor ,,visszatértem" az emberi létbe David ott maradt velem 1-2 órára. Nagyon cuki volt. Mindent elmondott. Még azokat is amiket Anyuék nem. Megkért, hogy meséljek magamról. Miközben mesléltem úgy nézett, hogy láthatóan kedvel. És ez visszafelé is igaz. Amikor en elmondtam magamról mindent ő mesélt magáról. Aztán elment még Anyuék előtt, hogy ne derüljön ki, hogy itt járt. De elkérte a telószámomat meg az e-mail címem. Meg ő is megadta az övét.
Amikor Anyuék hazaértek elmeséltem nekik, hogy mennyire fájt az átváltozás és, hogy most haragszok rájuk amiert ezt nem mondták. Nem is vacsoráztam hanem csak elmentem ,,aludni". Amint beértem a szobámba, benyomtam a gépem. Megnéztem az e-mailjeimet. És jött is egy. Davidtől. Másolom.
* Szia!
Miután eljöttem minden oké volt?
És mi van a szüleiddel tudják vagy rájöttek, hogy ott jártam?
Miután eljöttem minden oké volt?
És mi van a szüleiddel tudják vagy rájöttek, hogy ott jártam?
David
Rögtön vissza írtam neki. Másolom.
*Szia!
Igen. Köszi. Minden rendben volt.
Anyuéknak nem mondtam és nem is hiszem, hogy észre vették volna.
Igen. Köszi. Minden rendben volt.
Anyuéknak nem mondtam és nem is hiszem, hogy észre vették volna.
Ella
Amint elküldtem rögtön jött rá a válasz.
*Akkor oké.
Ne is mond el nekik. Nem biztos, hogy örülnének neki ha az engedéyük nélkül voltam ott.
Szólj ha bármiben tudok segíteni.
Ne is mond el nekik. Nem biztos, hogy örülnének neki ha az engedéyük nélkül voltam ott.
Szólj ha bármiben tudok segíteni.
David
*Nem mondom.
Köszi majd szólok.
Szia! Jóéjt! :D
Köszi majd szólok.
Szia! Jóéjt! :D
Ella
*Oké.
Szia! Neked is jóéjt. Aludj jól. :D
Szia! Neked is jóéjt. Aludj jól. :D
David
* :D köszi :D
Ella
Így elvoltunk egy darabig. De aztán már elmentem aludni mert a mai nap nagyon kimerített.
***
***
Na sziasztok! Jóéjt!
*Másnap reggel*
Másnap reggel már alig vártam, hogy felkeljek. Anyuék meg nem ertettek, hogy miert kapcsolom be a gépet ilyen korán mikozben ez rám nem jellemző. Rögtön az e-mailjaimra mentem, hogy megnézzem írt e David. Jól gondoltam. Már is jött egy tőle. Másolom.
*Jóreggelt!
Ha majd felkeltel szólj, mert beszélnünk kell.
David
Huha....Egy kicsit megijedtem, mert nem igazan tudom, hogy ez nálla mit is jelent.
Visszaírtam neki.
*Jóreggelt!
Miről szeretnél beszélni?
Ella
Végül nem tudtam megvárni a válaszát mert Anyuék összehívatak valami falka izét ahol megismerkedhetek a tagokkal. Egyben találkozok Daviddal. De sajna úgy kell tennem mintha nem ismerném.
Hiába akarok találkozni vele nincs kedvem ott állni mindenki előtt ahogy fürkészve néznek mint újonnan jött kölyköt. Mindegy ebből már nincs kiút.
Kocsival bementünk az erdő legközepébe ahova sorban érkeztek mások is. Amikor megláttam Davidet szivem szerint odamentem volna hozzá, de csak óvatosan, nem feltűnően odamosolyogtam neki ő meg rámkacsintott. Aztán következett valami ,, üdvözöljétek a falka legújabb tagját" bla-bla-bla....Dögunalmas volt szóval azt nem írom le. Az a lényeg, hogy a végém mindenki odajött hozzám kérdezgetni az életemről. Anya meg apa beszélgettek szóval nem hallottak semmit, így bármit válaszolhattam. Amikor minden felnőt átment rajtam és elmerült a beszélgetésben David odajött hozzam.
-Én is végiguntam az egészet amikor én voltam ebben a státuszban.
Én csak halkan kuncogtam magamban ő meg rámkacsintott (ismételten) és a kezembe nyomott egy cetlit miközben megfordult. Csak elmosolyodtam és elraktam a papírdarabot a zsebembe. Hi... Kaptam üzit. Na jó! Ez szánalmasan hangzott. De akkor is. Örülök neki. Amikor hazaértem az volt az első dolgom, hogy elolvastam a cetlit amit odacsempézett nekem.
Szia!
Azért nem e-mailt írtam, mert kicsit jobban néz ki ha saját kézzel írom. Na arról lenne szó, hogy ha gondolod akkor az elkövetkező többi teliholdkor, (HA GONDOLOD) is átmegyek hozzátok SEGÍTENI. Ha esetleg így döntenél, akkor nem kell attól tartani, hogy a szüleink rájönnek, mert ilyenkor elmennek egy.....egy nemtudom hová. Mi meg azert nem mehetünk, mert az kizárolagosan 18 év fepett lehetséges. Szóval majd szólj, hogy hogyan döntöttél.
David
I... Ez tök jó. Nem kérdés, hogy mi a válaszom. De nem akarom kimutatni, hogy még is hogyan érzek. Had szenvedjen még egy kicsit.
Szia!
Ez egy jó ötelet. Nincs kedvem a következő teliholdat is úgy tölteni mint az előzőt még mielőtt jöttél volna. :D
Ella
Másnap Anyuék külön-külön elvittek minden falka tag családjához. Ez azt jelentette, hogy hozzájuk is. Már Davidékre gondoltam.
De mialőtt hozzájuk mentünk volna Angelékhez vittek. Angel nagyon szimpatikus volt és barátdágos. Amíg ott voltam nagyon jó barátnők lettünk. Egy csomó mindent megtudtunk egymásról. Az az érzésem, hogy ő legjobb barátnőm. :D Olyan szivesen meselnek neki Davidről, de nem tudom, hogy ő is az LB-jének néz e engem. Talán majd egy kis idő elteltével kiderül. Addig megpróbálom magamban tartani.
Sajna el kellett mennünk. De egy öleléssel köszöntünk el egymástól. Láttam Anyu arcán az elégedett és megkönnyebbűlt mosojt. Na de irány David és a szülei. Na erre kiváncsi leszek. Anyuék engedni fogják, hoyg hátra mennyünk a szobályába? Mi lessz? Odaértünk. Hirtelen a szívem a torkomba ugrott. Annyira féltem, hogy kiderül, hogy ott vólt nállunk.
Az anyukája nyitott ajtót. Nagyon barátságosnak tűnt. Jó lesz megismerni. Amikor beléptünk mar mindenki ott vólt. A mindenki alatt azt értem, hogy David az apja és a kisöcse meg a huga.
-Szia Ella!-köszönt David anyukája.
-Csókolom Mrs Rodriguez.
-Oh ugyan! Szólíts csak Jennának!
-Jó rendben....Jenna.
-Bemutatom a férjemt Jhont.
-Csókolom.
-Ő a fiam David.
-Szia!-köszöntem oda neki félénken, hogy úgy tűnjön mint ha nem ismerném.
-Helo!-tett igy ő is.
-Na jó!-szólt Jenna.-Most, hogx így megismerkedtünk....Gyerekek!-nézett ránk-Miért nem mentek hátra!? David! Vezetsd körbe a házba, aztán mondj el neki mindent amit tudsz a farkaslétről!
-Rendben. Gyere Ella!-szólt, hogy kövessem. Először végigvezetett az egyébként hatalmas házban, aztán visszamentünk a szobályájába ahol egyszerre nevettük el magunkat. Miután mind a ketten eléggé kinevettük magumkat a kezébe nyomtam a cetlit. Rögtön elolvasta. Lattam, hogy elmosolyadott. Ezek szerint örült a válaszomnak.
-És azt tudjuk, hogy mikor lesz a következő telihold?-kérdeztem kicsit félve.
-Igen. Azt hiszem....két hét múlva. Akkor nem ajánlom a sulit.
-Miért? Telihold az csak este van.-modtam neki olyan ,,ugyanis a hold az esténként szokott fepkelni" nézéssel.
-Az lehet, de ránk anélkül is hatással van, hogy látszódna. Olyankor ingerültebbek vagyunk, de ne úgy nézd mintha rossz napod lett volna és amikor hazaérsz. Hanem úgy, hogy azon felhúzod magad ha pl.: VÉLETLENÜL neked megy valaki. Erősebbek is vagyunk tehát veszélyesek másokra nézve. Érted!?
-Igen. Csak tudod nekem anyuék nem meséltek gyakorlatilag semmiről.
-Értem. Már ne is haragudj, de ilyen szempontból a szüleid eléggé felelőtlenek, mert ha ezekrő nem tudsz akkor eléggé gyorsan bajba kerülsz. Tapasztalatból tudom.
-Hát ipyen szempontból tényleg azok. De alaphelyzetben viszont nem. Minden elő dologtól óvnak. Szóval az meg már sok...Legalább is nekem.
-Elhiszem. Na de mit csinaljunk?
-Film?
-Felőlem jó. De mondd mit neznél. ,,Romantikus, Horror, Kaland, Misztikus, Családi, Állatos, 16-karikás"?-az utolsónelnevettem magam.
-Olyanod nincs véletlen ami ilyen horroros-kalandos?
-Na ezt mar szeretem.-kerdőn néztem rá. Nem igazán értettem, hogy mire gondol.-A lányok többsége ,,jajj nézzünk rimantikus filme" ,,ááá...kapcsopd ki félek"-játszotta meg magát mint egy KISLÁNY és még mellé ,,lány" hangon beszélt.
-Ja.-nevettem el magam-Értem. De en azt hiszem ennek pont az elllentétee vagyok. De attol meg szeretem a romantikus filmeket, de nem annyira, hogy azt nézzem.
-Ennek örülök. Remélem, hogy ez a jövőben is így marad.-Utalt valamire. Én nem értettem szóval csak értetlenül ránéztem.-Mindegy. Nem érdekes.-legyintett.-Ella! Gyere indilunk.-hallottam anyu hangját a földszintről.
-Mennem kell-fordultam David felé, lesütött szemmel.-Majd...-ám félbeszakított.
-Minden féle képpen. Majd felhívlak. Örülök, hogy jobban megismertelek.-mosolygott rám úgy, hogy még a legkeményebb jég is megolvadt volna tőle. Én bezzeg elpirultam. Viszonoztam a mosolyt és elindultam lefele a lépcsőn. Amikor leérzem anyáék már kabátban várták, hogy indulhassunk. Hírtelen David rohant le a lépcsőn.-Ella!-kiáltotta nevemet, mire mind odakaptuk a fejunket.-A kardigánod.-nyujtotta oda nekem a virágos kardimat.
-Minden féle képpen. Majd felhívlak. Örülök, hogy jobban megismertelek.-mosolygott rám úgy, hogy még a legkeményebb jég is megolvadt volna tőle. Én bezzeg elpirultam. Viszonoztam a mosolyt és elindultam lefele a lépcsőn. Amikor leérzem anyáék már kabátban várták, hogy indulhassunk. Hírtelen David rohant le a lépcsőn.-Ella!-kiáltotta nevemet, mire mind odakaptuk a fejunket.-A kardigánod.-nyujtotta oda nekem a virágos kardimat.
*Becky szemszöge*
Egy elég erős matek-tagozatos gimibe jártam, mondjuk imádtam a matekot. Most közgazdásznak tanulok. Amúgy én vagyok a 'matek-zseni' a családban, mert a közeli rokonságban nincs nagyon jó matekos... Viszont Holden író, szóval ő az 'irodalom-zseni'. Igazából a családban senki sem jeleskedett tanulmányi eredményével, viszont, mi! Jaj, hát mi nagyon. Mi (Holden és én) vagyunk a 'tútorok'.
Nos, a misztikus életemnek a jeleit már kislány koromban is tapasztaltam, de betudtam annak, hogy tündér vagyok. Viszont mikor mikor tinédszer lettem, már olvastam is ilyesmi rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező emberekről, bár még mindig nem tudtam meg a teljes igazságot. Viszont, mikor elértem a tizenötödik életévemet, Holden elmondta, mi ez.
*Visszaemlékezés*
-Figyu, húgi. Ne akadj ki azon, amit most mondok! De, te egy démon vagy.
-Höhö, nem én egy krumpli vagyok.
-De most komolyan!
-Bizonyítsd!
-Ugye olvastál már ezekről a lényekről szóló könyvet. Mik is voltak benne?
-Olvasnak minden ember gondolatában, a táplálékukat az emberek erejének kiszívásával nyerik, ha átváltoznak, általában holdtölte előtt, plussz azon a napon, akkor a szemük helyett csak egy fehér valami van...
-Hallottad már, hogy mit gondoltak rólad a lányok?
-Igen. Miért?
-Ma van a holdtölte előtti hét első napja. Bármikor átváltozhatsz. Ilyenkor nagyon vigázz!
-De az fáj, mikor átváltozok?
-Nem igazán, észre sem fogod venni.
-Akkor jó. Elmentem wc-re.
-Jó.
Mikor bementem a kis helységbe, elvégeztem a dolgom, és mikor a kezemet mostam meg, belenéztem a tükörbe. Először sikoltottam, majd elkezdtem röhögni, de mikor édes drága bátyám benyitott totál megijdetem.-Jesszus, Becky! Te átváltoztál!
-Látom, hogy nins meg a pupillám. Akkor most démon vagyok?
-Hát... Igen.
-Wá!- ugrottam a nyakába- Mindig is misztikus lény akartam lenni, és most az vagyok! Úristen, ez annyira jó!
-De figyelj azokra a dolgokra, amiket mondtam!
*Visszaemlékezés vége*
Holden is egy démon, vele élek egy házban. Nem nagy ház, de pont elég kettőnknek. Illetve hármunknak. Holden jegyesének, Ana Furiase-nek, nekem és ugye drága bátyámnak. Ana-val nem vagyok annyira jóban, viszont nem is haragszok rá nagyon. Mondjuk, miért is haragudnék rá, amikor nem is ismerem annyira, sosem ártott nekem a kis vérszívó. Ja, igen, ő ey vámpír.
A mi életünkben vannak bizonyos 'alapszabályok', amiket ajánlott betartani. Például, nem ismerkedhetünk a hibridekkel, pedig van egy iszonyat helyes korombeli hirbid, Murphy Smith. De a szabály, az szabály. Egyetlen egyszer találkoztunk és beszéltünk csak, de már akkor belopta magát a szívembe. És a gondolatai között turkálva megtudtam, én sem vagyok közönbös számára, de itt van az az átkozott szabály, amit nem szeghetünk meg, mert ha még is úgy cselekszünk, ahogy nem lehetne, akkor nekunk kampec.
***
A Facebook-omra bejelentkezve örömmel konstatáltam, hogy egy ember bejelölt, illetve jött egy új üzenetem. Mikor rákattintottam a kis emberek mutató ikonra a szívem kihagyott egy ütemet. Murphy jelölt be, és én gondolkodás nélkül visszaigazoltam. Az üzenetemet is megnéztem, másolom.
Murphy Smith (Merm): szia! :) gyönyörű lány vagy, annyira szép és annyira ahw *-* valamikor találkozni kéne, tudom, hogy nem lehet, de muszáj, hogy lássalak! Merm-xxx.
Becky Kane: szia! :) ohh, ne túlozz, de köszi^^ és te annyira cuki és annyira helyes ás annyira ahw *-* szerintem is kéne talizni valamikor, de mikor és hol? édess :$ B-xxx.
Murphy Smith (Merm): ne hazudj! :D de köszi :* holnap az erdőben a nagyfánál!
Becky Kane: de holnap mikor? :o
Murphy Smith (Merm): legyen du. 2. ;) ráérsz akkor?
Becky Kane: ahaaaa :)) akkor du. 2-kor a nagyfánál... amúgy hogy-hogy bejelöltél?
Murphy Smith (Merm): már régóta szerettelek volna, de nem mertem... :| tudom, gáz vagyok... :(
Becky Kane: azvagy! nyugi, nem :*
Murphy Smith (Merm): aranyos :p
Becky Kane: tudom :D
Murphy Smith (Merm): akkor jó :d megadod a telefonszámodat?
Becky Kane: tessék :* (nem írom most ide le) na én mostmár mentem... csőcső.
Murphy Smith (Merm): szia :(
